Miért bonyolultabb a webfejlesztés, mint kellene?

Őszintén: a mai webes alkalmazások fejlesztése sokszor feleslegesen körülményes. REST API-kat, állapotkezelő könyvtárakat és build folyamatokat kell összehangolni, miközben egy egyszerű adatkezelő appot próbálunk létrehozni. Pedig létezik egyszerűbb megközelítés.

Mi a gond a hagyományos módon való építkezéssel?

Ha ma egy adatbázis-alapú webalkalmazást készítünk, rengeteg döntést kell meghoznunk még azelőtt, hogy az első üzleti logikát megírnánk.

• Melyik ORM-et használjuk, és milyen query builderrel működik jól?
• REST vagy GraphQL API-t építsünk, esetleg egyedi végpontokat?
• Hogyan kezeljük az állapotot a frontend oldalon?
• Az autentikációt és az autorizációt hol és hogyan valósítsuk meg?
• Kell-e build tool, TypeScript vagy transpiler?

Minden ilyen döntés plusz terhet ró ránk, és hibalehetőséget rejt magában. Pedig ezeknek a választásoknak nagy része már eldőlt a közösségben – mi csak újra és újra megcsináljuk ugyanazt.

Deklaratív, teljes stackes architektúra

Képzeld el, hogy egyetlen, összefüggő definícióban határozod meg az egész alkalmazást: az adatmodelleket, a kapcsolatokat, az API végpontokat, az UI komponenseket és a jogosultságokat. Nincs több eltérés a frontend és a backend között, nincs nyelv- és paradigma váltás.

Ez a deklaratív teljes stackes keretrendszer célja: csökkenteni az alkalmazásfejlesztést az alapvető bonyolultságra.

Mit jelent az „alapvető bonyolultság”?

Az alapvető bonyolultság az a nehézség, ami az adott feladatból eredően van jelen. Az üzleti logika, a adatbeziehungen és az egyéni igényeid – ez az esszenciális rész. Minden más az „véletlen” vagy „extra” bonyoluluk.

Egy jól működő keretrendszer minimalizálhatja az extra bonyolultságot azáltal, hogy:

• Egy egyetlen objektum-orientált nyelvben dolgozhatok a legtöbb logikaért
• Az API-ket automatikusan generálja az adatmodellből
• Reactive komponenseket ad a frontendnek, ami közvetlig kapcsolódik a backendhez
• A jogosultságokat a legbiztonságosabb helyre, az adatbázis szintjén kezeli
• Gyorsan telepíthető, minimalizálva a build időt

A mögötte liegende architektúra

A Backend: Python és erős ORM

A backend egy kifinomult object-relational mapperre (mint a SQLAlchemy) alapul, hogy nem einfach SQL-et „elrejt”, hanem Pythonic absztrakciókkal erősít meg. Ebben:

• Teljes SQL hatalom,需要 esetén
• Kompozit, examinálható kifejezések a query-kben
• Inheritance patternek, ami jól illeszkedik a domain modellbe
• Custom hooks a validációhoz, a computed properties és a komplex üzleti logikához
• A relatíonális adatbázis mint forrás igazság

A Frontend: Reactive és Declarative komponensek

Az UI nem különálló elem. Az adatmodellből generálódik, közvetlenül a backendhez kötött, és reactive módon frissül, amikor data változik. Nem Redux boilerplate, nem prop-drilling. Csak deklaratív komponensek, amelyek beschreiben, amit az app state alapján megjelenít.

A Magic: Graph-Based Access Control

Akkor, amikor permission checks helyett, egy graph-based access control rendszer az összes privilege calculation-t az adatbázisra delegálja. A backend:

• Permissioneket Pythonban írhatunk
• És ezek automatischen en der Datenbank Ebene enforced werden
• Und applyen sich consistent über alle APIs
• Und scale horizontally ohne koordinations issues

Self-Hosting Point-and-Click Editor

A valódi innováció: a point-and-click editor, ami alkalmazung code generiert, a framework használatával.

És nun, du könntest denken: „Low-code platforms produzieren immer garbage code, der nicht maintainable ist.” Und du hast recht – historisch gesehen. Törölve azonban, a editor nem AST soup generál,而是 sauber, strukturierte code in framework's idiom.

Performance: Kein Kompromiss

Hierdurch, die leute glauben nicht: es gibt keinen performance penalty.